Igen ahogy mondtam fel is hívtam Benit rá 2 órára és elmondása szerint csak be kellett varrni a fejét. Egész éjjel csak forgolódtam , s reggel gyorsan felkeltem és turkálni kezdtem a szekrényemben.Benihez indultam, hiszen miattam történt a baleset ennyivel ( és még sok minden mással ) tartozom , és természetesen amugy is elmennék. Megállapodtam egy kollekcióban , és már szaladtam is reggelizni. Miután végeztem ( tuti fájni fog a hasam , szinte alig vettem levegőt a gyorsaságtól) éppen nyitottam az ajtót amikor zuhogni kezdett az eső . Ideges lettem és át kellett öltözzek de végül kész lettem .
Ahogy a korházba értem megcsapott az a bizonyos szörnyű illat amitől mindig kavarog a gyomrom , és eszembe jutott amikor itt voltam . Állítólag vakbelem volt , és ugy döntöttek meg kell operáljanak . Emlékszem a pufó nénire aki mindig szúrós szemmel méregetett és a szobatársamra Lillára aki állandóan csak fecsegett be nem állt a szája. Aztán az orvosra aki mindig is 99°%-ra mondta hogy meg kell operáljanak a végén pedig kiderült hogy nincs vakbelem csak nem étkezek jól és rendszeresen. Hát nem azok voltak életem legszebb napjai.
Megleltem Beni termét s mikor beléptem a szobatársával ( akinek kéztörése volt) beszélgetett.
-Szia!-mondtam bűntudatosan.
-Helló!-mondta mosolyogva.
-Figyelj. Nagyon sajnálom...- és akkor elhadartam mindent neki. Hogy miattam verekedett és ezért lett baja egészen addig amíg félbe szakitott.
-Hé ! Aval a kérdéssel is beértem volna hogy hogy vagyok , nem kell bűntudatod legyen. Megérdemelte amit tettem.- mondta.
-Ja. Izé. Hát kösz.-mondtam zavartan.-Ja és hogy vagy ? -tettem hozzá mellékesen amit azért szégyelltem.
-Jól köszi , gondolom holnap haza is engednek. Ha nem megszökök. -felelte , mire elmosolyodtam. Egész 4-ig ott voltam , aztán anya hívott telón hogy idelye mennem. Elköszöntem Benitől ( 2 puszi) és már indultam is mert állítólag Tami várt rám. Hazafele elgondolkoztam és rádöbbentem valamire.. hogy mi ? Nem lehet !?....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése